Klassz túrómousse karamellizált barackkal

Ennek a finomságnak az ötlete a Klassz étteremből ered, egészen pontosan összepárosítottam két desszertjüket, a túromousse-t, amely a mostani étlapon bogyós gyümölcsöket kapott köretnek, illetve a karamellizált barackot, amely ribizlihabbal érkezik az asztalunkra. Na, én ezekből csináltam egyet. Ideális vendégséges dessszert előre elkészíthető, nem kell sütögetni stb. (Nem tudom, az feltűnt-e valakinek, hogy én még sosem sütöttem piskótát.)
Klassz. Kockázatos ilyen névvel éttermet nyitni, mert ugye azt vagy jól csinálja az ember, vagy rosszul. Ha szar a konyha, a név csak nevetségesebbé teszi az egészet, azonban ha minden stimmel, a bátor névválasztás ad az egészhez egy laza magabiztos hangulatot. És a Klassz pont ilyennek tűnt elsőre, lezser, erőlködémentes étlap, görcsmentes, kreatív kivitelezés. Egylapos menü, 12 főétellel, semmi “zöldteában pácolt gyömbéres kacsamelle bazsalikomos vadrizzsel, rukkolás balzsamecetes roppanós salátával mézes curry öntettel” (ezektől a trendi éttermektől kapok én agybajt). Itt letisztult ételeket kapunk, 2-3 íznél több nem keveredik. Kedvencem lett a kacsamájuk, korábban almakompóttal, most éppen céklával és körtehabbal. Jó alapanyagokkal dolgoznak, apró ötletekkel dobogtatja meg a szakács a műkedvelő étterembejárók szívét.
A héten sajnos kicsit csalódtam bennük, és remélem, hogy nem pont a növekvő népszerűségük okozza majd vesztüket. Kedd este jártunk ott, teltház még a terszon is. A múltkor annyira szakszerűen és inteligensen viselkedő pincérek, most fancsali arccal rohannak ide-oda. És nem értem, miért, hiszen a konyha jól teljesít, minden étel jól és jókor érkezik. Hamar rájöttem a gondra, a negyedik pincér, nem is pincér, hanem valószínű a tulaj, aki minden pillanatban cseszegette ezt a három szerencsétlen felszolgálót. A leghátsó asztalnál ültünk, én szemben a kasszával és a konyhaajtóval, így részletes betekintést nyertem a pasi HR felfogásába. Az ürge nagyon nem bírta a feszkót, egyszer még a számítógépbe is beleb***ott mérgében. Na ekkor kellett volna felállni, és a pasi talán rájön, hogy a vendég nem akkor nem megy többet egy étterembe, ha 20 másodperccel később érkezik oda hozzá a pincér, hanem az veszi el a kedvét, hogy nyugodtnak tervezett vacsorájához köretnek egy puffogó barmot kell hallgatnia. De nem volt szívem otthagyni a marinált lazacot, amelyhez mangófagyit szolgáltak fel. (a fagyi ráadásul meglepetés volt, az étlapon nem is szerepelt). Mivel az étterem elég kicsi szerintem nem csak én hallgattam egész este a műsort. A tulaj mentségére szóljon, hogy mikor fizettünk bocsánatot kért, és magyarázkodott, hogy mennyire ideges, hogy minden jól menjen. Szerintem, mikor nem volt ott jól is ment minden, kár lenne ezt elrontani. Kérem, többet ne álljon be segítségnek,vegyen fel inkább két plusz pincért, végre van egy nagyon jó étterem, én még szeretnék ide sokat járni.


Hozzávalók: 25 dkg túró, 3 dl tejszín, citromhéj, cukor, 3 őszibarack

1. A túrót cukorral habosra keverem, reszelt citromhéjat teszek hozzá
2. Kemény habnak felverem a tejszínt, hozzákeverem a túróhoz, poharakba szétosztom és a hűtőbe teszem min. 4-5 órára
3. Cukrot karamellizálok, ha aranybarna a karamell vízzel meghigítom, hogy ne keményedjen vissza